Kockázatközpontú rendszerszemlélet az autóiparban

„ (…) A 6.1. szakasz követelményei szerint a szervezet felelős azért, hogy alkalmazza a kockázatalapú gondolkodásmódot, és azokért a tevékenységekért, amelyeket a kockázatokkal kapcsolatban végez, beleértve azt, hogy dokumentált információt őriznek-e meg bizonyítékként a kockázatok meghatározásáról. „

Ennek (többszöri) újra olvasása és értelmezése után várt számomra egyre inkább sürgetővé az új ISO/TS 16949 megjelenése, mely 2016-ban IATF 16949 néven meg is érkezett.

Arra voltam kíváncsi, hogy milyen választ lehet adni egy, majdnem a fantázia regények ködének magasságáig felemelkedő gondolatra, mely szerint, a kockázatok meghatározásának és rendszerszintű megelőzésének dokumentált bizonyítékait nem a rendszer robusztusságának evidenciáiként kell kezelnünk. Sőt az sem baj, ha nincsenek ilyenek. Elég a jó eredmény.

A válasz jó egy évet késett, de méltó volt az autóipari beszállítói láncot jellemző arrogáns, technokrata és üzleti hangulatra, íme a számomra top 3 mondás:

• az ISO 9001 nem kér kötelező dokumentált eljárásokat, az IATF minimum 21 helyen
• az ISO 9001 nem kér Minőségirányítási Kézikönyvet, az IATF igen
• az ISO 9001 nem kéri megnevezni ki érkezik a központi minőségügy helyére („vezetőség képviselője”) az IATF igen, kihangsúlyozza a kompetens folyamatgazda szerepét

Az IATF 16949 a kockázatok meghatározásának követelményét is pontosítja, logikai sorrendbe helyezi és kidomborodik az RPDCA dinamikája, mely szerint a tervezés csak a feltárt kockázatok súlyának ismeretében tűnik értelmes lépésnek. Kötelező dokumentált információként előírja, az autóipari rendszerek eredményességét adó mutatószámok tükrében elkészített, kockázatfelmérést: a selejtek, visszahívások, visszajelzések, termék auditok például ilyen mérőszámok. Az ezen mérőszámokra ható rendszerszintű okok és kockázatok súlyát figyelembe véve, megelőző intézkedéseket kell hozni. Rendszerszintűeket, az (újra)előfordulást elkerülendő – mondja és megpróbál még az ISO 9001 Szervezeti Ismeretek pontjában körülírt cégkultúra irányába is kitekinteni.

Az IATF előírásában egyértelműen felismerhető azon határozott szándék sikeres gyakorlatba ültetése, mely szerint, az autóipar kulcsszereplőinek bevonásával azonosított, legnagyobb kockázatokat azonosítani kell és rendszerszintű dokumentált szabályozással kell kezelni.

Lehet, hogy nem nekünk kell rádöbbennünk arra egy csapatmunkában végzett kockázatelemzés céljából összehívott megbeszélésen, hogy a munkatársaink képzettségének, motivációjának vagy akár az alapanyag hibáinak milyen súlyos hatása is lehet a termékeink és szolgáltatásaink megfelelőségének kimenetelére. Elég, ha elolvassuk az IATF irományát és láthatjuk, hogy ezekre (is) rendszerszintű megelőző intézkedéskét kell hoznunk.

És mi van, ha a klasszikus 6M módszertan szerint listázzuk a kötelező dokumentált előírásokat? Akár a kockázatok nélkül is tanulságos lehet, hisz azokat könnyen oda lehet gondolni az első oszlop elé, akár egész magas súlyozással is.