mint élő és operatív eszköz – megfontolandó lehetőség?
Évek óta nem hagy nyugton a címben megfogalmazott kérdés. Igazából nem is a válasz, hanem a kérdésben rejlő lehetőségek izgalmasak. Ahogy a jelenleg regnáló IATF 16949-es autóipari előírás, a párbeszédre való nyitottság legkisebb jelét sem mutatva, írja elő a Control Plan 26 éve gyakorlatilag változatlan módszertanát – hát az minimum elgondolkodtató.
A Control Plan a legfontosabb pillére a gyártási folyamatok és a gyártott termékek megfelelőségét biztosító dokumentációs rendszernek. Maga a fogalom és annak formai követelményei, strukturált módon a nagy amerikai autógyárak által kiadott és gondozott Előzetes Termék Minőségtervezés (APQP) 1994 júniusi kiadásában kerültek bemutatásra. Akkoriban a QS 9000-es autóipari előírásnak megfelelő minőségbiztosítási rendszereket építettünk. A termékek ellenőrzésének és azok gyártási folyamatainak szabályozási rendszereit szigorú, merev és megkérőjelezhetetlen, nagyon messziről érkező előírások mentén alakítottuk ki. Az autóipari beszállítókra vonatkozó utód követelményrendszer, az ISO/TS 16949:2002 már csak egy lazább utalást tesz a szóban forgó APQP módszertanra, viszont a termékelőállításra vonatkozó fejezetében kihangsúlyozza, hogy minden termékre, folyamatra szükséges elkészíteni a Control Plan-t, az Anex A. számú mellékletében részletezi is annak elvárt minimális tartalmát. Az APQP második, a mai napig érvényes kiadása, 2008-ban gyakorlatilag érintetlenül hagyja a Control Plan-re vonatkozó követelményeket, ahogy az IATF 16949:2016 is.
A Control Plan elkészítése, bevezetése, betartása és naparakészen tartása biztosítja az autóipari sorozatgyártás magas minőségi szintjét, mindezt az autóipari követelményrendszerek által előírt módon. A Control Plan nélkül nincs átlátható minőségbiztosítás, nincs tartása és szilárdsága a termékelőállítási folyamatnak. A Control Plan, mint a minőségtervezés eredményeként létrejött terv, szabályozó és kontrol előírásokat tartalmaz a szervezet minden területére vonatkozóan, ahol a termék minőségét befolyásoló tevékenység zajlik. Ezért is, kizárólag többszempontú megközelítéssel és részvétellel készíthető el, tartalmaznia kell a folyamat (technológia) paramétereit is, valamint az azokra vonatkozó előírásokat. Nem utolsó sorban, a Control Plan egy szerződés. A vevővel, a beszállítóval, a szervezet minden egységével. Ettől eltérni nem úriemberhez méltó, még akkor sem, ha sok esetben rövid távon számos üzleti hátrány származhat a szigorú betartásából.
A nemrégen megjelent FMEA (Hibamód és Hatás Elemzés VDA-AIAG kiadás) kézikönyv új formai és dinamikusabb projektszemléleti alapokra helyezi a folyamattervezés alapját adó kockázatelemzést. Mivel eddig is a folyamat FMEA volt a legtöbb bemenő információt hordozó dokumentum a Control Plan számára, lehet, hogy elkerülhetetlen lesz annak módszertani és formai megújulása? Két erre utaló üzenet:
- Az új FMEA módszertanában jelentős figyelmet kapott a különböző rendszer elemek, szintek és szervezeti egységek kapcsolódási pontjainak bemutatása (pl. Folyamat – Folyamatlépés – Folyamatelem; Vevő – Szervezet – Beszállító). Ebben a kifinomultabb összefüggésrendszerben részletesebben és mélyebbről kerül(het)nek látókörünkbe olyan paraméterek, melyekkel a kockázatelemzés során, a megelőzés és észlelés tekintetében is, kell kezdenünk valamit. Ezeknek a paramétereknek eddig is volt helyük a Control Plan-ben, viszont az elhagyásuk nem volt ennyire feltűnő.
- Az FMEA formalapok összetettsége és komplex módszertani megközelítés miatt elterjedőben van az a nézet, hogy az elvárásokat szoftverek nélkül nehéz lesz teljesíteni – erre ráerősít maga az FMEA kézikönyv is, bemutatva példákat a szoftveres támogatás lehetőségére. Ha egy számítógépes adatbázis és a hozzátartozó lekérdező felület létrejön, a hiba hálózat elemei könnyen lekereshetőek. Így felmerül a kérdés: miért kell egy negyedévszázados keretbe bele tuszakolni a rendelkezésre álló dinamikus és többdimenziós összefüggésrendszert? Tényleg meg tudjuk őrizni a kockázatelemzés összes értékes kimenetét?
Figyelembe véve, hogy:
- az autóipari MIR rendszereket szabályozó ISO 9001:2015 és IATF 16949:2016 előírásokból eltűnt a központi minőségügyi szervezet szelleme, azaz már nem előírás a „vezetőség képviselője”, aki egymagában átlátja a rendszert és gondoskodik annak megfelelő működéséről,
- az IATF 16949 külön pontot szentel a folyamatgazda szerepének (5.1.1.3 process owners), aláhúzva ezen kompetens és felelős funkciónak a kimenetek megfelelősége iránti felelősségét,
- az (autó)ipari szervezeteknél általános gyakorlat a termelési, a logisztikai, az erőforrásszervezési, a vevői megrendelésállományt érintő adatok napi áttekintése és a szükséges korrekciós intézkedések dokumentált meghatározása és státuszellenőrzése,
- az (autó)ipari szervezeteknél általános gyakorlat a vevői reklamációkkal kapcsolatos intézkedések (zárolás, válogatás, extra ellenőrzések, felszabadítás, oktatás, speciális jelölés, stb.) dokumentálása és azok státuszainak rendszeres átvilágítása, a szükséges további intézkedések meghatározása,
adódik a kérdés, hogy mit nevezünk szabályozási tervnek. Azt a tervet:
- amely egy kötött és jól definiált formában, egy meghatározott helyen, team munka eredményeként, naprakészen, egyedi azonosítószám alatt, bármikor elérhető?
vagy
- amely jól meghatározott módon több helyről (napi / heti/ havi intézkedések táblázatai, reklamációs riportok, vezetőségi döntések), team munka eredményeként, naprakészen, több különböző dokumentált információ olvasataként, bármikor bemutatható?
Az első válasz, a klasszikus, amely mellett ugyan sok érv szól – főleg, ha a vevőt is megkérdezzük. Egy viszont ellene: hogyan érvényesül a folyamatszemlélet a folyamatgazda felelősségén keresztül, költséghatékonyan, naprakészen és számonkérhetően?
A második válasz provokatív, ugyanakkor egy felelős beszállító – vevő kapcsolatban (belső, külső) a valós alternatíva, mely működhet és létezik sok helyen. Miért írjam át a Szabályozási Terv 24. számú, a mintavételre vonatkozó rovatát, ha a vevőnek kiküldött riportban és a belső utasításokban már a reklamációt követő órákban leírtam és lekommunikáltam, bevezettem és felügyelem a működését, mint Felelős Vezető?
Bármelyiket is választanánk, könnyű belátni, hogy a Control Plan nélkülözhetetlen eszköz a kezünkben és ha a mindent megreformáló információs forradalom át is formálja majd, mindig kellhet egy jól átgondolt mérnöki Mester Terv, amelyet maradéktalanul végrehajtva garantálhatjuk a folyamatok és termékek minőségét és megbízhatóságát!
Kese László